Kovászos kenyér receptek - Szatmári Erika

.
Sikerült elsőre! Ez akkora lendületet adott, hogy innentől kezdve szinte éjjel-nappal főként Szabi a pék videóit néztem, együtt sütögettem vele online, amikor csak lehetett. Szinte már családtag lett nálunk.

Ezután elkezdtem nézegetni a különféle kovászos csoportokat.
Bújtam a recepteket, mentegettem a nekem tetsző posztokat, recepteket, bízva abban, hogy majd egyszer, nekem is ilyen szépre sikerül a kenyerem.

Nem mondhatom, hogy egyszer is csúnya kenyeret sütöttem. Az első kenyerem is szép volt, viszont savanykás ízű.
Rendületlenül sütöttem tovább. Egyre jobbak lettek a kenyereim, de mindig volt valami, amit nem találtam tökéletesnek.
Ekkor került a képbe A kovászos kenyér élesztő nélkül nevű csoport. Nagyon sok mindent tanultam a csoportban. Mindenki segítőkész volt, átadta az általa szerzett tudást, tapasztalatot. Valahogy még mindig nem éreztem tökéletesnek a kenyereimet (ezt inkább a bélzetre értem). Bátorságot gyűjtöttem, és Vidáné Kláritól segítséget kértem. Az ő tanácsait betartva, ma már elégedett vagyok a kenyereimmel. Nagyon hálás vagyok érte!

Nagyon sok olyan hozzám hasonló háziasszonnyal kötöttem "barátságot" akik neki fogtak az otthoni kovászos kenyér elkészítésének.
Velük szinte napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Bármi kérdésem van, mindig van kihez fordulni.

Lassacskán eljutottam oda, hogy most már az én receptjeimet mentik le, engem is keresnek, ha valami nem stimmel a kenyerükkel, tőlem kérnek segítséget.

Időközben saját recepteket kezdtem el kikísérletezni, és megosztani másokkal. Ebben sokan támogattak,biztattak, köztük Béres Gyula is, akinek ezúton is szeretném megköszönni. Szerintem ez nagyon-nagy dolog, ha az embernek követői vannak, akik számítanak rá, és akik bíznak benne, bíznak a receptjeiben, és el is készítik azokat.
Néha megkapom, hogy én profi vagyok. Olyankor azt szoktam mondani, hogy én csak egy lelkes amatőr vagyok, aki imád kovászolni. Ha egy nap kimarad úgy, hogy nem dagasztok semmit, vagy éppen nem kell semmit sütni, akkor már nem érzem jól magam. Soha nem tanultam a pék mesterséget, de imádom csinálni amit csinálok, öröm számomra, ha látom,hogy jóízűen falatozzák az általam készített kenyeret, péksütiket, kalácsokat...

Időközben lett egy második kis kovászos családom, a Szabad kovászosok nevű facebook csoport.
Itt lehet fejlődni, lehet segítséget kérni annak, aki még kezdő, mindig van aki ellát jótanáccsal, és addig-addig terelget, amíg végre sikerül olyan kenyeret sütni, amilyet szeretnénk.
Imádom őket, szeretném is kiemelni Sallayné Zsuzsit, Czibere Évit, Lipcsei Marcsit, Fonyó Danit, akik mind egy emberként álltak mellém, és támogattak, amikor arra szükségem volt.

Netes barátságok is születtek, a Szabad kovászos csoport lányaival, és Sütő Zsuzsival, Vadas Edittel, szinte napi szinten beszélünk. Felsorolni is nehéz lenne,mennyi mindent adott nekem a kovászolás, mennyi új emberrel hozott össze a sors a kovász által.

Mindenkit csak biztatni szeretnék, hogy ha kicsit is úgy érzi, hogy ő ezt kipróbálná, akkor ne várjon! Vágjon bele! Minden percét élvezni fogja.

Nem számítanak a kezdeti apróbb kudarcok, már ha egyáltalán annak nevezhetőek, mert a lényeg az, hogy saját készítésű, adalékmentes, finom kenyeret teszünk a családunk elé nap mint nap.